Amikor más vásárol gyerekkel…

Ritka kiváltság kisgyermekesként egyedül vásárolni…

… pláne a még itthon levő kisebbik (2,5 éves Nóri) mellet. Kényelmesen, rohanás nélkül még esetibb. Így piacolni, drogériába bemenni, új kozmetikummal meglepni magam – és ehhez végigolvasni a potenciális választékot… számomra igazi kikapcsolódás, egyfajta ciculás* volt ma.

(*ciculás = bármilyen neked kedves, magaddal töltött csajos-én-idő, főként szépítkezés témakörben 🙂 )

Szóval békésen nézem a kínálatot, közben jönnek-mennek a vásárlók: szinte kizárólag kisgyermekes anyukák. Ja igen, ősziszünet van! Akaratlanul is az olvasott használati útmutató sorai közé szűrődnek a környezetem hangja. 

Íme hát, ítélkezés nélkül, együttérezve:

 

VARIÁCIÓK, EGY TÉMÁRA

         – avagy csemetével a neki uncsi drogériában:

 1. “- Vigyázz már a bukósisakoddal! Majdnem lesöpörted a fél polcot! Aztán fizethetem ki úgy, hogy nem is az enyém!”

2. A kicsiknek szánt, mini gurulós bevásárló kosár zötyög, nyög, amint a félig ráfekvő kisiskolás rallizik a vevők közt – a csomagokkal utána botladozó mamája idegeit rendesen próbára téve ezzel.

3. Elhülve figyeli őket egy első babájával várandós kismama. Érezhető a gondolata… (Tudod, honnan tudtam, hogy első babáját várja? Nálatok is most jön a trónörökös? Akkor nézz el ide!)

4.  “Neveletlen kölke!” mormolja egy nyolcvanat súroló nénike, miközben pakolja kosara tartalmát a szalagra.

5. Kicsit arrébb két babakocsis: az egyik elmélyülten telefonál, a másik nyűglődő bébijét zavartan csitítgatja a hosszú sorban.

6. Három csemetés cuki család: két “nagyobb” kézen fogva, a harmadik kendőben felkötve. Szőke, göndör fürtű kis tündérkék mind, szerintem egy meséből szöktek ki, egy kis (nekik) túlvilági shoppingra. Megnyunyurgatni valók.

7. És a mai kedvencem: a fotocellés ajtón épp belépő, láthatóan kimerült anyuka, a csintalanul vigyorgó fiához fordulva:

“Felmondok!!”

Szegényből áradt a (valószínűleg már mindannyiunk által megtapasztalt) elkeseredett tehetetlenség, így hálásan fogadta együttérző pillantásom és “szemmel pacsim”.

Körbenéztem a felbolydult hangyabolyjá változott üzletben. Többnyire a vakációtól felpörgött gyerekek, kontra a már elfáradt szülők. Egyetlen felőtt férfi a biztonsági őr volt. Én pedig mint valami Haloween-i szellem, a dimenziók mezsgyéjén szemlélődtem.

Most épp kicsit kívülállóként (nincs itt egyik kópém se), de holnap már én is újra egy leszek közületek, amint változó türelemmel, de mindig a legjobbat akarva kezelem őket. (Ilyenkor sokat segítenek a stresszt levezető praktikám, amiket itt gyűjtöttem össze.)

Kitartás! Nem vagy egyedül!

Mi is veled érzünk, egy nagy kollektív Anya(Apa)tudatban!

Főleg amikor épp mi vásárlunk, az azt már nagyon unó /éhes /álmos /nyűgös gyerek(ek)kel 🙂

 

Tetszett? Iratkozz fel a jobboldali sávban, hogy ne maradj le a következőről!

Feliratkozás a blogra

Ha mindig időben szeretnél értesülni a legújabb cikkekről, interjúkról, szakmai anyagokról, akkor az email címeddel itt tudsz feliratkozni!

Tetszett? Oszd meg!

Feliratkozás a blogra

Ha mindig időben szeretnél értesülni a legújabb cikkekről, interjúkról, szakmai anyagokról, akkor az email címeddel itt tudsz feliratkozni!

További bejegyzések